A vörös banda

mudibarát képe

A vörös bandaíró:Svend Fleuron

Tartalom: A vörös banda egy rókacsalád izgalmas, veszélyekkel teli mindennapjait mutatja be. Az olvasó, aki romantikára, kalandra, szépségre, emberségre vágyik, mindent megtalál e könyvben. Aki számára fontos a természet, aki kiváncsi környezetére és meg akarja érteni az őt körülvevő világot, haszonnal forgathatja a rókacsalád történetét.

 

Nincs mit hozzátenni a fülszöveghez, pontos leírást ad erről a csodálatos könyvről. Szerkezetileg nagyon hasonló Szász Imre: Basa című művéhez, azt is érdemes elolvasni.

Címkék: 

Hozzászólások

Marcellus képe

Az elmúlt héten végre hozzájutottam a Vörös banda egy példányához. Sőt nem rég a végére is értem, mivel nem igazán tudtam letenni - illetve alapjába véve maga a regény nem olyan hosszú. Azt hiszem méltón nevezhetem a könyvet "dán Vuknak", a történet jellege és egynémély párhuzam miatt.

Összességében nagyon tetszett a könyv. Azonban az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az író néhány alkalommal kissé elragadtatta magát és erős túlzásokba esett a rókák képességeivel kapcsolatban. Ám ettől függetlenül minden rókabarát érzületű embernek bízvást ajánlom, hogy egyszer olvassa el.

Vulpex képe

Néhány hete én is beszereztem ezt a könyvet. Mostanra értem a végére - bár valóban nem egy olyan hosszú regény :) előrebocsátom, hogy az alább írt dolgokat csak azok olvassák el, akik már elolvasták ezt a könyvet, vagy nem bánják, ha elárulok egy pár dolgot előre a történetből.

Nos ahogyan Marcellus is írta, Fleuron igencsak eltúlozza a dolgokat, amikor a főszereplő rókák képességeit és adottságait említi. Ezek a "szuper-rókák" az író szerint például akár 40 kg-ra is megnőhetnek, és szívesen vadásznak falkában, illetve olyan nagyvadakat is képesek elejteni, amelyeket a valóságban a náluknál nagyobb ragadozóknak is gondot okozna. A természetük is szöges ellentétben áll az igazi rókákéval. Ezek alapján inkább kisebb farkasra, mint rókákra hasonlítanak. Érdemes megnézni a könyv illusztrációit is: ezeken a rókák aránytalanul nagyobbnak lettek megrajzolva, mint az igaziak.

A Vörös banda szinte valamennyi tagja rendelkezik ezekkel a "rókafeletti" képességekkel - egy kivétellel: a legkisebb és legfiatalabb testvér megőrizte azokat (a többihez viaszonyított szerény) tulajdonságait, amelyek az igazi rókákat jellemzik. Az író tisztában volt a valósággal is, és többször utal is rá, hogy azért az igazi rókák sem egészen olyanok, mint a Vörös banda többi tagja.

A fő cselekmény szinte teljes egészében a vadászat körül forog: vagy a Vörös banda tagjai vadásznak, vagy üldözött vadként menekülnek az emberek és kutyái elől - a történetben mindez felváltva fordul elő, ennek ellenére maga a mű határozottan izgalmas, a vége felé egyre nehezebben lehet letenni a könyvet.

A Vuk-kal való párhuzam nem véletlen. Mindkét mű írója a természetbe, legfőképp az állatok életébe szeretne betekintést adni, és főképp az élet végtelen körforgását szemlélteti az olvasóval. Mindkét történet egy teljes évet mutat be annak évszakain keresztül, és a mű végéhez érve szinte teljesen visszakanyarodunk a kezdetekhez: a kezdetben kis rókák sokat tanulnak, felnőnek, majd elbuknak, viszont a rókák nemzetsége tovább él. De Fleuron kevésbé antropomorfizálja a rókákat, mint a Vuk esetében láthattuk. Na jó, ott sem annyira, de szembeötlő a különbség: a rókákat itt nem vezérlik olyan célok, mint az embereken való bosszú, vagy a másokon való segíteni akarás - pusztán csak az ön és fajfenntartás.

Marcellus képe

Vulpex megjegyzése annyira igaz, hogy a könyv végefelé van az elbeszélőnek egy elszólása, amikor nyíltan lefarkasozza a rókákat:

"A ropog a farkaskarmok és sikolt a szarvascsülök alatt...."(156. oldal lapközepe - Ez az a jelenet, mikor a rókák rákergetik a nagy szarvasbikát a befagyott tóra.)

Éppen ezért nekem kicsit gyanús, hogy a mű egyes fejezetei eredetileg ténylegesen farkasra írodtak nem rókára.