Kevéssé ismert tények rókákról

Marcellus képe

Ebben a cikkben olyan rókákkal kapcsolatos megfigyeléseket, tudnivalókat és érdekességeket gyűjtöttünk össze, melyeknek többnyire nem jut hely az általános hangvételű ismertetőkben. Az itt közölt információk alapvetően vörös rókákkal kapcsolatosak, azonban sok tény más rókafajok esetében is megállja a helyét. 

Érdekességek

  • A rókák akár 180 fokban is képesek hátrafordítani a fejüket.
  •  A farok végén található fehér szőrfoltnak feltehetőleg a szociális viselkedésben van jelentősége:
    • Az egyes farok tartások (szociális jelzések) így könnyben felismerhetőek
    • A kölyök számára egyfajta irányt mutató „lámpásként” szolgálhat a sötétben, így könnyeben tudják követni szüleiket.
  • A rókák szemében az ún.  „Tapetum Lucidum” jelenléte segít az éjjeli látásban:
    • Ennek a retina hátulján található fényvisszaverő rétegnek köszönhetően a fény kétszer halad át az érzékeny receptorokkal teli ideghártyán.
    • Hátránya viszont, hogy a szem által alkotott kép élessége romlik.
  • Ha a kotorék környékén nyúl-, fácán, esetleg őzmaradványok találhatóak, az azt jelenti, hogy ezek a zsákmányállatok nagy számban vannak jelen az adott vadászterületen, ugyanis a rókák mindig a legkönnyebben elérhető táplálékforrást részesítik előnyben.
    • Ezt tehát a vadászok szokásos értelmezésével ellentétben, pozitívumként kellene értékelni
  •  A rókák a zsákmány elrejtésekor az orruk hegyével előbb mindig földet, majd ezt követően gondosan faleveleket kaparnak a rejtekhelyre.
    •  A föld segít a szagnyomok elfedésében, míg az avar az árulkodó látvány ellen véd. Ez utóbbi első sorban a madarak ellen fontos.
    • A gödör ugyanakkor sosem túlságosan mély, ugyanis a rókák csak körülbelül emlékeznek a rejtés helyére, néhány méteres közelségből a szag alapján találják azt meg.
  • A rókakölykök feje kezdetben aránytalanul nagy a test többi részéhez képest, mivel a növekedés közben ez utóbbi jóval gyorsabban növekszik
  • A sötét védelmében a rókák - főleg a kölykök - sokkal kevésbé félénkek. Ilyenkor a rókakölykök akár lépésnyire is hagyják magukat megközelíteni. Ez a fajta viselkedés más éjjel aktív állatok esetében is megfigyelhető.
  • Albertában (Kanada) megfigyelték, hogy a rókák többnyire olyan farmok közelében hozzák világra utódaikat, ahol nagytestű kutyákat is tartanak. Ez az elsőre fura viselkedés a területen élő prérifarkasok miatt alakulhatott ki.

Territoriális / szociális viselkedés

  • A territórium méretét alapvetően a rendelkezésre álló táplálék és a rókaállomány sűrűsége határozza meg. Azonban a rókák többnyire törekednek arra, hogy a territóriumok összeérjenek egymással, azaz mindig legyen szomszédjuk. Ez a fajta szociális igény olykor ahhoz vezet, hogy a vadászterületek már-már nehézkesen naggyá válnak.
    • Angliában megfigyelték, hogy egy olyan területen, ami minden tekintetben ideális lett volna (bőséges táplálék és menedék) nem telepedtek meg a rókák, mivel a közelben nem élt egyetlen fajtársuk sem korábban.
  • A vizelettel történő jelölés elsősorban a territórium határán fordul elő, míg az ürülék hátrahagyása a teljes területen előfordul. Ez utóbbi elhelyezésénél a kissé kiemelkedő tereptárgyak (vakondtúrás, kidőlt fatörzsek, kövek) erősen preferáltak.
  • Érdekes dolog, hogy a tappancsukon a lábujjaik között apró szagmirigyek vannak, így miközben az erdőt járják, megannyi szagos lábnyomot hagynak maguk után.
  • A rókák szívesen mozognak természetes határvonalak mentén, mint például erdős területek széle, nádasok, bozótosok.
  • Közép-Európában a rókák többnyire magányosan élnek az év nagy hányadában. Ezzel szemben Angliában a nagy rókasűrűség miatt az egyedek kisebb csoportokba verődnek.
    • Többnyire ez 1 kant és 4-5 szukát jelent.
    • A szukák közül csak egy vemhesül, a többi üresen marad, mivel ezek többnyire az előző évekből származó alom tagjai.
  • A rókák mozgása ősszel a legaktívabb, ilyenkor hosszabb utakat járnak be. A kanok vélhetőleg ilyenkor fokozottabban kontrollálják és jelölik a területüket, hogy a szeptember végén elvándorló fiatal rókáktól azt megvédjék.
  • Koslatáskor a kan a szuka feromonjait akár 3-4 km-ről is megérzi.
  • A hím gyakran úgy követi párját, hogy annak közvetlenül a nyomaiba lép. Ezért sokszor előfordul, hogy egészen addig azt hisszük, hogy egyetlen róka nyomait követjük a hóban, amíg váratlanul egyszer csak a nyomok kettéválnak.

Utódnevelés

  • A rókakölykök átlagosan 55% hím, míg 45% nőstény, emellett kölyökkorban a nőstények halandósága magasabb, mint a hímeké. Ebből fakadóan a felnőtt egyedek között a kanok jelentős túlsúlyban vannak.
  • A rókák gyakran elhagyott borzkotorékokba költöznek be, azonban sokszor az is előfordul, hogy a két faj közösen használ egy kotorékot. Ilyenkor a rókák a felsőbb, míg a borzok az alsóbb járatokban laknak.
  • A borzok jelenléte melegebbé teszi a földalatti szállást, ami fontos tényező az önálló hőszabályozásra képtelen újszülött rókakölykök túlélése szempontjából.
  • A szukák esetében a vemhességgel járó hormonális változások bizonyos esetekben rühességhez hasonló szőrzethiányt idézhetnek elő egyes testtájakon.

Rókales

  • Rókakölykök megfigyelésére a déli órák a legalkalmasabbak, a délelőtt folyamán mutatkoznak a legritkábban.
  • Ha a kotorékban a kölykök látványosan két különböző fejlettségi kategóriába sorohatóak, akkor valószínű, hogy a szuka adoptálta egy másik róka elárvult kölykeit.
  • Május végén, június elején a rókacsalád kiköltözik a gabonatáblába. Innen aratáskor többnyire a kukoricásba költöznek át.
  • Kotorékokat gyakrabban találhatunk fiatal cserlyésekben, mint öreg erdőkben.

Emberhez való viszony

  • A kanadai Prince Albert nemzeti parkban már több, mint 70 éve nincs vadászat, így az ott élő rókák lényegében elveszítették az embertől való veleszületett félelmüket.
  • A sikeres szelidítéshez fontos, hogy a rókakölyköket legkésőbb 4 hetes korukig el kell választani az alom többi tagjától, és ember közelben kell nevelkedniük (napi kapcsolatban).
  • Megfigyelések szerint a rókák érdekes módon a zajosabb emberektől, embercsoportoktól kevésbé tartanak, mint a magányos, csendesen várakozó, vagy lassan mozgó embertől (ez vélehetőleg vadász-szerű viselkedést jelent számukra).
  • Ha a kotorék elhagyásakor a róka veszélyt, vadászt szimatol, akkor a kiugráskor gyakran 180 fokos fordulatot hajt végre a kijárat előtt, így megnehezítve, hogy a vadászok rálőjenek.

 

Forrás: Felix Labhardt: Der Rotfuchs

Kategóriák: 
Címkék: