"a rókák mindenütt ott vannak..."
Elég régen volt, hogy utoljára írtam ide a blogba... A látszólagos passzivitásom ellenére azonban az elmúlt évek korántsem teltek tétlenül: szabadidőmben sokat jártam a környező erdőket-mezőket, gyűjtöttem a tapsztalatokat és megfigyeléseket. Ugyan egy-egy rókás találkozáshoz továbbra is szükség egy nagy adag szerencsére, de azért sokat tanultam arról, hogy mikor és hol érdemes nyitva tartani a szememet.
Sziasztok!
A hétvégén nem történt velem semmi izgalmas, viszont pénteken a Weiner Leó szakközépben a zeneiskolai zenekari (kis zenekari) próbán fújtunk ketten a barátommal kisegítő szólamot, mert nincs zeneiskolás harsonás. Weiner Leó egyik legismertebb szerzeményét próbáltuk. Gondoltam megosztom veletek. : )
Bocsánat amiért a képet nem tudtam rendesen berakni, még nem tapasztaltam ki ezt a szövegszerkesztőt.
Sziasztok! Én viszonylag új tag vagyok. (tegnap írtam magamról az adatlapomra) Két hónapja van felhasználói fiókom, de az iskola és a rossz idő miatt eddig nem nagyon volt időm semmi érdekes dolgot csonálni amiről írhattam volna. Most viszont hogy itt a tavasz és a jóidő, (a kisrókákról nem is beszélve), nagyapám szinte minden hétvégén lemegy Fenyvesre a nyaralón dolgozni. Most hogy itt volt Május 1, és a "hosszú" hétvége eldöntöttem, annak ellenére hogy egész hétvégére záporesőt mondanak, lemegyek én is, és bemegyek a Berek külső részére, hátha látok valami érdekeset.
Ez a cím alapján valami állatmese is lehetne...
Nem rég úgy alakult, hogy ismét Olaszországba kellett utaznom a munkámból kifolyólag, de ez igazából a történet szempontjából kevésbé fontos. Amit viszont lényeges megemlíteni, hogy ismét abban az isten háta mögötti kis falucskában szálltam meg, ahol a nyár elején is.
A hétvége utolsó napját egy kis kirándulásnak szenteltem Tharandt környéken. Igazából pontos úticélom nem volt, úgy voltam vele, hogy csak szembe jön egy tábla, aztán majd eldöntöm, hogy hova is megyek. Így is történt egy alkalmas erdőszéli parkolóban leállítottam a kocsit, majd gyalog folytattam tovább.
Bolyongásom során véletlenül ráakadtam egy régi uradalmi vadászházra az egyik falu szélén. Azonban az igazi meglepetés mégis csak az volt, mikor a bejárati ajtó boltívét szemlélve egy ismerős alakra lettem figyelmes:
Lévén péntek, egy kissé hamarabb sikerült elszabadulnom a munkából, mint általában. Ennek köszönhetően vacsora után naplementéig maradt annyi időm, hogy fényképezőgéppel és távcsővel felszerelkezve egy kis rókalesre induljukat. Aki legútóbbi rókás-vaddisznós bejegyzésemet olvasta, annak nem kell magyaráznom, hogy honnan is jött az ötlet...
Azt kell, hogy mondjam, hogy ilyen se volt még, hogy egy héten belül három rókával is találkozzak. Amint arról már beszámoltam az előző bejegyzésemben nem régiben találkoztam egy olasz rókával, tegnap pedig két másik, ezúttal német rókához volt szerencsém. Azonban kezdjük az elején...
Amint blogbejegyzéseim dátumozása mutatja, jó két éve már annak, hogy rókával találkoztam a szabadban - ami valljuk be elég hosszú idő. Azonban a jó hír az, hogy nem régiben újra összehozott a sors egy rókával.
Az elmúlt hónapokban viszonylag kevés rókás élményben volt részem - ez úgy gondolom látszik a legutóbbi blogbejegyzésem dátumából is -. azonban a mai postával ez a jópofa róka-figura érkezett.