Két róka, egy őz és ráadásnak egy vaddisznó

Azt kell, hogy mondjam, hogy ilyen se volt még, hogy egy héten belül három rókával is találkozzak. Amint arról már beszámoltam az előző bejegyzésemben nem régiben találkoztam egy olasz rókával, tegnap pedig két másik, ezúttal német rókához volt szerencsém. Azonban kezdjük az elején...

Úgy gondolom, hogy a jelenleg Európa szerte mindenki, aki csak teheti igyekszik ezt a koranyári hőhullámot valami viszonlag hűvös helyen tölteni. Esetemben ez sajna a besötételt lakást jelenti most. Szerencsére, azért estefelé a hőmérséklet már kellemesebb és lehet ablakot nyitni, illetve a hosszú nyári esték miatt, még tulajdonképpen este tízig világos van. Ebből fakadóan tegnap  úgy félkilenc magasságában elhatároztam, hogy a lakásomtól nem messsze induló kerékpárúton teszek egy kiruccanást a környező vidéken.

Maga az út igen jól kiépített és a terep is sok helyen leejt, ezért szinte csábít arra, hogy az ember mindig még egy kicsit tovább menjen rajta. Én is így voltam vele az elmúlt este, így hát jócskán elkalandoztam a falvak és dombok között. Végül aztán csak úgy döntöttem, hogy ideje megfordulni, mivel már erősen kezdett sötétedni. Amint lefékeztem, hogy megfordítsam a kerékpáromat, véletlenül jobbra tekintettem: A bicikliutat szegélyező bokrok között egy kis nyiladékon épp egy kaszálóra lehetett kitekinteni, ami kellős közepén egy egerésző rókára lettem figyelmes. A róka kezdetben nem vett észre, de aztán valami mégis elárulta a jelenlétemet, így bemenekült a szomszédos búzatáblába. 

Megörülve azon a tényen, hogy egy héten két rókával is találkoztam, vidáman tekertem hazafelé, amikor is alig egy kilométerrel attól a mezőtől, ahol a fentebb említett rókát láttam, valami nagydarab állat sziluettjére lettem figyelmes a szürkületben. Először különösebb figyelmet nem szenteltem ennek a felfedezésnek, mivel az odafelé vezető úton számos tehénnel és lóval találkoztam. Azonban hamarosan kiderült, hogy az bizony nem tehén, hanem vaddisznó! Szerencsére kis tétovázás után a disznó - nagy megkönnyebülésemre - inkább úgy döntött, hogy hátat fordít nekem és elkocog a szántásban. 

Az estének azonban még itt nem volt vége, ugyanis a vaddisznós kaland után, a következő falu szélén egy másik róka kis hiján a frászt hozta rám, amikor az egyik útmenti bokor mögül hangos territoriális kiáltással tudatára adta a szomszédainak, hogy ez bizony az ő területe. A hang teljesen váratlanul ért, és meglehetősen közelről jött, szóval akaratlanul is felkiáltottam a meglepetéstől. Ezt követően már határozottan éberen figyeltem, hogy nem jön-e szembe még valami állat, de csak hozzám hasonló megkésett futókkal és bickilistákkal találkoztam. Már-már hazaértem, amikor is slusszpoénként mégis csak átugratott egy őz előttem.

 

A fentiek fényében úgy gondolom bátran kijelenthetem, hogy igen mozgalmas estében volt részem, amit talán még egy hivatásos természetfotós vagy vadász is megirigyelne... 

Szerencsés vagy, hogy két alkalommal ennyi vadállattal hozott össze a sors...  Azt hiszem, ha lesz rá kellő időd, lassan berendezkedhetnél hosszabb időre is valamilyen rejtekhelyen, egy kamerával felszerelve ott a közelben.

"Vadvid" barátunk szokta mondani mindig, hogy ez is vadászat, a kellő vadászláz itt is előjön könnyen, csak itt a kamerát kell elsütni.