Rókales a javából...

Profile picture for user Marcellus

Lévén péntek, egy kissé hamarabb sikerült elszabadulnom a munkából, mint általában. Ennek köszönhetően vacsora után naplementéig maradt annyi időm, hogy fényképezőgéppel és távcsővel felszerelkezve egy kis rókalesre induljukat. Aki legútóbbi rókás-vaddisznós bejegyzésemet olvasta, annak nem kell magyaráznom, hogy honnan is jött az ötlet...

Az alapvető gondolatom az volt, hgy lakásomtól nem messze egy nem régiben learatott búzatábla mentén veszek fel megfigyelő poziciót, mivel aratást követően a kiszóródott búzaszemek jelentette bőség hatására, ilyen helyeken többnyire elszaporodnak a mezei egerek és pockok. Ez a tény pedig gyakran odacsábítja vacsorára a környék rókáit.

Nyolc óra után nem sokkal indultam el, ami a helyi viszonyokat figyelembe véve azt jelentette, hogy még egy órácskám volt a sötétség beálltáig.  Már majdnem kiértem a kiszemelt helyre, amikor a kerékpár úttal párhuzamosan a fák takarásában - teljesen megdöbbenésemre - egy rókát pillantottam meg. Na, még ilyen sem volt...! - gondoltam magamban. Az öröm azonban múlandónak bizonyult, ugyanis két másik kevésbé csendesen közlekedő kerékpáros fiatalember sikeresen el is riasztotta a rókát.

Annak ellenére, hogy nem nagyon bíztam abban, hogy egyazon estén mégegyszer kedvez nekem a szerencse, csak tovább mentem. Megfigyelő állásomat, egy a búzatáblák között elheyezkedő kis facsoport közepében ütöttem fel.  A hely teljesen ideális volt, mivel a fák és bokrok kellő takarást és sötétséget biztosítottak, másfelől viszont, ha az ember már közöttük volt, akkor alig akadályozták a kilátást. Félkilenc volt és még kellően világos ahhoz, hogy állványról akár fényképezni is lehessen, ezért hát bizakodva várakoztam.

Elsőre nem tűnt valami biztatónak a dolog, mivel a kerékpárúton továbbra is nagy forgalom volt, sőt időről időre egy-egy traktor vagy hangosan nyekergő robogó is elhaladt arrafelé. Ám aztán egyszere csak valami mozgásra lettem figyelmes: hihetetlen módon a korábban megriasztott róka visszajött és vígan bogarászott a szántásban. A ravaszdi  meglehetősen messze volt tőlem, de szerenécsére a távcsövem sikeresen áthidalta a távolságot.  (Igazság szerint pont ilyesmire találták ezt a távcsövet, ugyanis 20-szoros nagyítása és ennek megfelőlen kis látómezeje miatt nem alkalmas arra, hogy csak úgy pásztázzunk vele. Ez egy ún. "spotting scope", aminek az a lényege, hogyha megpillantunk valami érdekeset szabad szemmel, akkor arról közeli, részletes képet adjon. Ezért is kedvelt  természetfotósok és vadászok körében.)

Eddig mindig csak egy villanás vagy váratlan találkozás erejéig volt lehetőségem vadon élő rókát látni - akkor is többnyire futás közben. Most viszont szerintem körülbelül egy félóráig figyelhettem őkelmét egerészés közben: szép ugrások és komikus ide-oda szaladgálás a tarlóban. Az este fő poénja viszont az a pillanat volt, amikor kb 50 lépésre megközelítette a búvóhlyemet. Ekkor már meglehetősen rosszak voltak a látási viszonyok, de ennek ellenére ilyen közelségből már távcső nélkül is szép kilátásban volt részem. Aztán persze lebuktam, ami természetesen némi ijedségre adott okot ravaszdinknál. Ám meglepetésemre mégsem szaladt ki a világból, csupán csak olyan 100 méterrel ment messzebb, majd folytatta a vacsora utáni keresgélést. Kétségtelenül dörzsölt egy fickó volt...

Összegezve elmondható, hogy rókamegfigyelés tekintetében  nagy lépést tettem előre, sajnos rókafényképezés terén még van mit fejlődni... (Mondjuk védelmemre szolgáljon, hogy szürkületben, egy 300 méterre lévő, mozgó rókáról nem egyszerű jó képet csinálni.)  Azért itt egy fotó bizonyítékul, hogy nem csupán mese az, amit itt leírtam:

Rókales