Lapátfülű róka | VULPES Rókabarát Klub

Rendszertan

Rend: Ragadozók/Carnivora
Család: Kutyafélék/ Canidae
Nemzetség: Rókák/Vulpini
Nem: Otocyon
Faj: Otocyon megalotis/Vulpes megalotis

Az Otocyon név a görög „otus” és „cyon” szavakból tevődik össze; az előbbi fület, míg az utóbbi kutyát jelent. A megalotis az „otus” és a „mega” szavak összekapcsolása, jelentése „nagy fülű”.

Egyes biológusok a Vulpes nembe sorolják Vulpes megalotis néven. Mások még külön alcsaládba is sorolják a következő miatt: a többi kutyafélével ellentétben 48 foga van (a többletfogak zápfogak), amelyek a főleg rovarokból álló étrendhez alkalmazkodtak.

Elterjedés

Két önálló elterjedési területe van:

Kelet-Afrika: Etiópia és Szudán déli részei, Szomália és Tanzánia
Dél-Afrika: Angola, Zimbabwe, Botswana, Namíbia, Nyugat-Mozambik

Száraz trópusi füves puszták és bozótvidékek lakója.

Állománya nagy, Mozambikban és Botswanában még növelni is képes az állományát. Máshol kissé hanyatlóban van az egyre intenzívebb mezőgazdaság miatt. Nem tekintik kártevőnek, viszont prémje miatt vadásszák. Nagy veszélyt jelent állományaira a veszettség, amelyet a házi kutyáktól kapnak el. Természetvédelmi státusza „nem fenyegetett”.

Megjelenés

Fej és törzs hossza 46-66 cm, farok hossz 23-34 cm, marmagasság 30-40 cm. Súlya 3-5 kg.

Kicsi, rövid lábú állat, sűrű és bozontosnak látszó szőrzettel. Szőre nagyrészt sárgásbarna, de a lábakon, farokhegyen és a füleken fekete. Pofája kicsi, arcorra rövid; füle óriási, denevérszerű, innen kapta a másik nevét: denevérfülű róka. Halk, füttyögő hangon kommunikálnak.

Szokások

Társaságkedvelő faj. Viselkedésükben területi eltérések figyelhetők meg. Ahol a táplálék sok, de kis helyen koncentrálódik, a rókák lakókörzetei fedik egymást, de vagy ügyet sem vetnek egymásra, vagy békésen megférnek. Másutt agresszió és intolerancia jelentkezhet, főként az azonos nemű egyedek körében. Általában éjszakai állatok, bár a déli területeken télen inkább nappal aktívak.

Étrend

A lapátfülű róka fő tápláléka a termesz, amelyek éjszaka másznak elő, hogy füvet gyűjtsenek. A róka könnyen megfogja: egyszerűen lenyalogatja őket a fűről. Gyakran fogyaszt még ganajtúró bogarakat is. A kifejlett rovarokat a felszínen fogják meg, a lárvákat a talajból ássák ki. Óriási fülével azonosítja, pontosan honnan is hallható a trágyát rágcsáló lárvák neszezése.

Az olyan nagyon száraz területeken, mint a dél-afrikai Karoo, sok gyümölcsöt is fogyasztanak, hogy pótolják a csekély mennyiségű ivóvíz hiányát. Megfogják a gerincteleneket is, kis emlősöket, madarakat és tojásokat is.

Szaporodás

A párzásra Afrika különböző részein más-más időszakban kerül sor, de szinte mindig egybeesik az esős időszakkal. Ekkor ugyanis bőséges a rovarzsákmány. 60-70 napig tartó vemhesség után 2-6 kölyök születik. A családi csoportok általában kicsik, a szülőkből és kölykeikből állnak. A kisrókák nagyméretű kotorékokban születnek, de szüleik rendszeresen költöztetik őket a territóriumukon lévő más kotorékokba, hogy kevesebb eséllyel váljanak ragadozók áldozatává. 10 hetes korban választják el őket, 9 hónaposan pedig már ivarérettek. 10 hónapos korukban hagyják el végleg szüleiket. Fogságban akár 14 évet is élhetnek, de a természetben valószínűleg jóval rövidebb ideig élnek.