Rókaféreg (Echinococcus multilocularis)

Profile picture for user Marcellus

Sajnálatos módon a rókák itt tárgyalandó parazitás megbetegedése Magyarországon alig van jelen a köztudatban, még az erdészek és vadászok is viszonylag keveset tudnak róla. A nemzetközi orvosi és állatorvosi lapok is csak az utóbbi években kezdtek foglalkozni ezzel az igen jelentős problémával. Nézzük hát mivel is állunk szemben:

Echinococcus granulosis és multilocularis

Az itt szereplő két latin név két galandféregre utal, amely a kutyafélékre specializálódott. Mindkét féreg élet ciklusa olyan, hogy peteként kikerülve a környezetbe fejlődésük első szakaszát egy ún. közti gazdában töltik ez a granulosis esetében többnyire a juh, míg a multilocularis esetén a mezei pocok, esetleg más rágcsálók. Egy bizonyos fejlettségi szint eléreése után a köztes gazdából szelvények formájában elkezd kiürülni a parazita. Ezen szelvények aztán a kutyafélékben találnak végső otthonra, ahol beágyazódnak és végső fejlettségi szintjüket elérve elkezdenek petéket termelni, amelyek aztán a bélsárral együtt ürülnek ki a szervezetből. Innen aztán a kör ismét újraindul.

A granulosis bármely kutyafélét veszélyeztető betegség, ezzel szemben a multilocularis csaknem kizárólag a rókákban fordul elő, innen kapta a "rókaféreg" elnevezést. Ennek oka a témában járatos kutatók szerint a pocok mint köztes gazda szerepe, ugyanis a rókáknak ez a mezei rágcsáló elsődleges tápláléka. Azonban ettől függetlenül a multilocularis kutyákban is megtelepedhet, például ha a kutyánk rókaürülékkel kerül kapcsolatba.

A problémát az okozza, hogy véletlenül az ember is elfogyaszthatja a féreg petéit. Ekkor a szervezetben megindul a lárvák kifejlődése, csakhogy az ember mintegy zsákutcát jelent a parazita fejlődése szempointjából. Az élősködő többnyire a májban, ritkábban a tüdőben és izmokban (még ritkábban az agyban) ún. hydatid cisztát, magyarul tömlőt hoz létre. Ezen tömlők kinézetre és viselkedésre is nagyon hasonlítanak a szervezetben esetlegesen kialakuló rákos sejtburjánzásokhoz. Ezért egy diagnosztikai felvételen (röntgen, ultrahang) könnyű összetéveszteni azokkal, az újabb orvosi képalkotó technikák esetében valamelyest könnyebb a felismerésük.

A kezelés mindkét esetben elsősorban sebészeti úton, a ciszták eltávolításával történik, habár a granulosus esetében több sikeres pusztán gyógyszeres kezelésről is beszámoltak. Noha a két betegség kezelési módja lényegében azonos. Mégis a multilocularis fertőzés sokkal veszélyesebb mint a másik. Ugyanis ez esetben nem egyetlen nagy méretű ciszta alakul ki, mint a granulsosis esetében, melyen belül aztán több kis hólyag keletkezik, hanem minden egyes kis parazitás hólyag külön cisztát alkot és emiatt sokkal inkább szórodik a szövetekben. Mindezek mellett a multilocularis aggresszívebb parazita és a gyógyszeres kezeléssel szemben is jóval ellenállóbb.

Mit tehetünk kutyánk, rókánk védelmében?

Érdekes módon a két szóban forgó parazita eredeti életciklusa során köztes és végleges gazdájában viszonylag kevés bajt okoz. A multilocularis fertőzésnek például a rókák számára alig van érezhető hatása, többnyire más okból hamarabb véget ér pályafutásuk, minthogy ezen betegség komolyabb tüneteivel kelljen szembenézniük.

Házi kedvencünk védelme - legyen az kutya vagy róka - viszonylag egyszerű, ugyanis a legtöbb állatorvosnál beadott féreghajtó szer ezen két parazita ellen is hatásos. Tehát lényegében nincs más dolgunk,  mint rendszeresen felkeressük az állatorvosunkat ez ügyben. Egyébként ezt célszerű kb másfél havonta, de legalább negyedévente megtenni.

Emellett természetesen ne engedjük, hogy sétáltatás során más állatok ürülékébe fetrengőzzön kedvencünk, valamint egy erdei séta után ajánlatos megfürdetni őket.

Mit tehetünk sajátmagunk védelmében?

Noha a fentebb leírt betegségek valóban igen súlyosak, néhány egyszerű alapszabály betartásával elejét vehetjük a nem kívánatos következményeknek (ezek nem csak erre a konkrét esetre vonatkoznak, hanem sokkal inkább általános jellegűek):

  • Ha az erdőben vadonnövő szamócát, áfonyát, vagy más erdei gyümölcsöt találnunk semmi esetre se együnk belőlük mosatlanul. (Jobb, ha inkább csak nézzük, de ha mindenképpen fogyasztani szeretnénk belőlük, akkor vigyük haza és mossuk le jó alaposan)
  • A sátrazni vagy túrzáni megyünk ne igyünk az erdei patakok vizéből, mert azok esetleg állati ürülékkel szennyeződhettek. (Ha feltétlen vízre van szükségünk, akkor forraljuk ki a patak vizet, mivel 100C-n pár perc alatt elpusztulnak az esetleges benne jelenlévő élősködők.)
  • Koszos kézzel ne együnk. Lehetőleg ne vegyük kezünket a szánkba és ne töröljük meg vele azt.
  • Alapszabály, hogy amint a természetből haza keveredtünk mossunk kezet forró vízzel és szappannal.
  • A túrázás közben elkoszolódott ruháinkat mossuk ki.
  • Ha kutyagumiba léptünk cipőnk takarításákor használjunk gumikesztyűt.

Még néhány jótanács vadászok és rókabarátok számára:

  • Ha vadászunk az elejtett zsákmány puszta kézzel ne fogjuk meg, használjunk gumikesztyűt (ennek más betegségek megelőzésében is fontos szerepe lehet). A zsigereléshez nyúzáshoz emellett használjunk pormaszkot, ugyanis az állat - legyen az szarvas, vaddisznó vagy róka - bundájáról esetleg belélegezhetünk olyat is, amit nem szeretnénk.
  • A róka megfigyelésekor gyakran használatos techinka, hogy követjük a róka területjelölő magatartása folytán hátra hagyott ürülékét. Ilyenkor semmi esetre se érjünk hozzá  és lehetőleg ne is lépjünk bele.
  • Ha egy kotorék közvetlen közelében szeretnénk hosszabb megfigyeléseket végezni, akkor ajánlatos egy pormaszk használata.

Jobb félni, mint megijedni - néhány megnyugatató szó a fenti rémségek után

Végezetül, jó ha tisztában vagyunk azzal, hogy Magyarországon ez a betegség jelenleg igen ritka, eddig még lényegében csak az Alpokalján, és az Északi-Középhegyéségben számoltak be fertőzött rókákról. Jelenleg főként Németország déli része, Svájc és Ausztria minősül erősebben fertőzőtt területenek Európában. Hazai emberi eset eddig mindössze egyetlen volt - akinél valószínűbb, hogy Ausztriában szedte össze a dolgot nem pedig itthon. Noha ezen betegség jelenleg Európa szerte terjedőben van, a helyzet nem reménytelen, ugyanis a Bajorországban az elmúlt egy-két évben kísérleti jelleggel elkezdték a rókák vakcinázást ezen paraziták ellen is. Elképzelhető tehát, hogy a dolog a veszettséghez hasonló módon fog megoldódni.

A rókabarátoknak sem kell elkeseredni a fentiek olvastán, ugyanis kedvenc állatunk megfigyelése nem jelent többlet kockázatot ahhoz képset, mintha csak egy délutáni sétát tennénk az erdőben.

Tehát ne féljünk kimenni a természetbe, ugyanis a megfertőzödés valószínűsége igen kicsiny, ami a fenti általános óvintézkedések alkalmazásával gyakrolatilag nullára csökkenthető.

Források

Kategóriák

Hozzászólások

Profile picture for user Marcellus

Belgiumi utazásom során a repülő téren a Die Zeit német lap oldalait böngészve egészen véletlenül ráakadtam egy cikkre a echinoccocus-ról avagy rókaféregről (Fuchsbandwurm):

Die Zeit, Fuchsbandwurm

 

A cikk első felében rövid összefoglalást olvashatunk a rókaféreg életciklusáról és az általa jelentett veszélyről. Ezt követően informálódhatunk arról, hogy 2008-ban Németországban 26 igazolt emberi fertőzést regisztráltak.

A cikk második felében viszont érdekes információkat olvashatunk, ugynis a würzburgi egyetem kutatói szerint az emberi fertőzésekért elsősorban nem az erdei gyümölcsök mosatlan fogyasztása, hanem sokkal inkább házi állataink a kutyák illetve macskák a felelősek. Ugyanis kedvenceink esetlegesen egy-egy portyájuk alkalmával elfogyaszthatnak a féreglárváival fertőzőtt rágcsálókat.

Természetesen ettől függetlenül a fentebb leírt elővigyázatossági szabályokat érdemes betartani, mivel sohasem lehet tudni. Szóval jobb félni, mint ...