Rókatartás árnyoldala

Profile picture for user Marcellus

Az emberek gyakran csak az érme fényesebbik oldalát látják és a döntéseik velejáró hátrányait nem mérlegelik mielőtt a tettek mezéjre lépnének.  Ez sajnos nincs másképp a háziállatok esetében sem - különben nem lenne annyi kidobott, megunt kutya és macska az állatmenhelyeken. Ezért mint a rókatartás témájával foglalkozó egyetlen magyar nyelvű oldal  különösen fontosnak tarjuk, hogy rámutassunk milyen hátrányokkal és elkötelezettségekkel jár egy róka sorsáért felelősséget vállalni.

 

Személyre szóló kapcsolat

A rókák más társállatainkkal (kutyák, macskák, lovak, stb) ellentétben nem integrálódtak az évezredek során emberi társadalmunkban és az általa létrehozott mesterséges környezetben. Ebből fakadóan általános értelemben nincs egy olyan jellegű bizalom a két faj között mi például kutyák esetében. A róka-ember kapcsolat egy személyre szóló kötelék, amely nem áthelyezhető, nem bővíthető és csak az adott kontextusban értelmezhető. Hiába nevelkedtek úgy mond ember közelben, más emberek jelenléte továbbra is frusztrációt fog kiváltani belőlük. A rókák túlnyomó többsége ugyanis csak azt az egyetlen személyt fogadja el társként, aki gondjukat viselte kölyökkorukban.

Ez lényégében azt jelenti, hogy amint magunkhoz vesszünk egy rókakölyköt lényegében már nincs arra lehetőség, hogy humáns módon megváljunk tőle. Ebből fakadóan egy már hozzánk szokott rókát nem lehet csak úgy elajándékozni vagy eladni, ha meguntuk - az új "gazda" sohasem lesz a régivel egyenértékű. Az efféle radikális környezetváltozás csak szükségtelen stresszhez és félelmhez vezet, ami sok esetben fokozott agresszivitásban csapódik le. Legrosszabb esetben a róka lényegében teljesen vissza is vadulhat.

Következésképpen rókáttartóvá válni, olyan mintha egy 10 éves futamidővel rendelkező szerződést írnánk alá, amelyből a hűségidő lejárta előtt semmilyen formában sem  léphetünk ki. Kérdés, hogy a mai rohanó világunkban valóban ezt akarjuk-e, mikor éves szinten cserélgetjük a telefonunkat...?

 

Szabadidő

A róka-ember barátság egy sajátosan törékeny kapcsolat, ami fenntartásáért mindennap meg kell küzdenünk. Szabadidőnk jelentős részét rókánk társaságában kell eltöltenünk, különben a kölyökkorban nagy erőfeszítések árán felépített bizalom szépen lassan hanyatlani kezd. Következésképpen, ha munkánkból vagy életstílusunkból fakadóan keveset tartózkodunk otthon és a nap végén már nincs időnk / erőnk  arra, hogy még néhány órát rókánkra áldozzunk, ne is törjük a fejünket rókatartáson.  Emellett nyaralásban vagy 2-3 napnál hosszabb távollétben se gondolkozzunk az elkövetkezendő 10-12 évben, mivel már néhány hétnyi távollét is elengednő ahhoz, hogy rókánk szocializációja maradandó csorbát szenvedjen (szerencsére ez utóbbi nem minden esetben van így, de volt már rá példa).

Jelenlétünk azonban nem csak a szociális kapcsolat fenntartása, hanem a fölös energiák kiélése szempontjából is igen kritikus. Egy kifutó és néhány farönk ugyanis még nem elegendő ahhoz, hogy egy olyan mozgékony és intelligens állat számára, mint a róka, hosszabb távon tartalmas szórakozást nyújtson. Személyes részvételünk a rókánk napi életében és a közös játék elengedhetetlen rókánk jó közérzetéhez és egészségéhez, ugyanis ennek hiányában a zárt élettér jelentette feszültség hosszú távon - az állatkertekben gyakran megfigyelhető - pszichés és fizikálisan problémákhoz fog vezetni: beszűkült érdeklődés, ismétlődő tevékenységek (körbe-körbe járkálás órákig), súlyosabb esetben szőrtépés, öncsonkítás is előfordulhat.

 

Költségek

Ezen nincs mit szépítgetni, a rókatartás akárhogyan is nézzük meglehetősen költséges hobbi. Rókák esetében ugyanis nem csak az etetés költségeivel és az állatorvosi számlákkal kell megbékélnünk, hanem egy jelentősebb összeget kell fordítanunk egy kellően nagy és biztonságos kifutó építésére. Sokan ott vétenek hibát, hogy a kifutóra mint valami összetákolt kerti fészerre gondolnak, holott a valóságban egy kifutót nem lehet csakúgy inen-onnan összehordott lomból megépíteni. A minőség és a biztonságot már pedig meg kell fizetni...

 

Állatorvosi ellátás

A rókánkat meghatározott időközönként, de legalább évente állatorvoshoz kell vinnünk az oltások miatt. Ha nincs a közelben olyan állatorvos, akinek vadállatok ellátására van engedélye, akkor komoly gondban leszünk. A legtöbb állatorvos ugyanis csak a klasszikus háziállatokkal, kutyával, macskával foglalkozik. Emellett a tapasztalatok azt mutatják, sokan nem is akarnak időt fordítani egy olyan dúvad kezelésére mint a róka.  A megfelelő egészségügyi ellátást hiánya nem csupán jelentősen megrövidítheti rókánk életét, hanem a kötelező oltások hiányában lényegében büntetőjogi következményeket vonhat maga után. 

Amennyiben a szomszédos utcában nincs épp egy alkalmas állatorovosi rendelőt, akkor bizony elkerülhetetlen utaztatnunk kell rókánkat. Ha nincs autónk, kénytelenek leszünk a szállításhoz tömegközlekedési eszközöket igénybe venni, ami nem kis veszélyt rejt magában. Jobb esetben csak utastársaink rosszaló pillantását és megjegyzéseit  (büdös, veszett, vadállat, természetben a helye, stb.) kockáztatjuk, azonban rosszabb esetben egészen rendőri beavatkozásig fajulhat a dolog. Ezért fontos, hogy az ilyen helyzetek kezelésére már előre lelkiekben felkészüljünk. 

 

Szag

Ez a téma  nem a legkellemesebb, de rókák esetében kikerülhetetlen. A rókák jellegzetes pézsmára, mások szerint inkább a borzbűzhöz hasonlító szaga, olyan dolog, amihez vagy hozzászokunk vagy inkább ne tartsunk rókát. A szag maga igazából a szó szoros értelmében nem nevezhető büdösnek, problémát inkább erőteljes, átható jellege okozza, ami sokak szerint kellemetlen.  Ezen mindig jelenlévő "testszagnál" azonban sokkal markánsabb a vizelet és az ürülék szaga. Azonban szerencsére e két utóbbi dolog a kifutó tisztántartásával mérsékelhető. (Lásd fent.)

Mivel a szagot eltüntetni teljes mértékben sosem lehet, ezért jó, ha nem lakik a közelben szomszéd, akit esetleg ez zavarni fog. Ezért kifutó tervezésekor ne csak a méretével számoljunk, hanem azzal is, hogy mennyi szabad rész van körülötte, milyen messze van a szomszéd kertje/háza, oda mennyire megy át a szag, milyen messze van az utca, ott mennyi ember szokott járkálni naponta, stb.

 

Logisztikai problémák

A szag kordábantartásának leghatásosabb módja a kifutó homokjának rendszeres cseréje, ez azonban egy komoly logisztikai problémát hordoz magában. Ha rókánk nagyon nem akar egy helyre vécézni, akkor adott esetben a teljes földmennyiséget meg kell mozgatnunk. Az egy-egy földcsere alkalmával megmozgatandó homok mennyisége nem lebecsülendő, a kifutó méreteitől függően akár több száz kilóra is rúghat. A koszos, használt homokot nem elég, hogy ki kell lapátolnunk, de az elszállításáig meg kell oldanunk a szagmentes tárolását is. Ha nincs autónk, akkor a fuvarozás tekintetében mások segítségére utalva. Emellett az új földet is meg kell vásárolnunk, és haza kell szállítanunk.  Természetesen mindezen fáradtság ismét csak pénzbe és időbe kerül. 

 

Zaj

A rókatartás egy sajátos "zajszennyezést" is magával vonhat, mivel a rókás repertóárja meglehetősen széles. Ennek ellenére nem jelenthetjük ki, hogy egy róka többet hangoskodna, mint egy hagyományos házőrző. A probléma forrása inkább az, hogy a legtöbb ember már hozzászokott ahhoz, hogy a szomszéd kutyája ugat az éjszakában, azonban rókát annál kevesebben hallottak zajongani. Ami pedig ismeretlen, az mindig sokkal idegesítőbb. 

Rókák alapvetően a téli, koslatási időszakban vokalizálhatnak sokat, amikor kiáltásukkal próbálják felhívni ellenkező nemű fajtársaik figyelmét magukra. Ezt a viselkedést az ivartalanítás némileg mérsékeli, de sok esetben teljesen nem oldja meg. A másik ok a kiabálásra gyakran az ún. "szeparációs" félelem, amikor is panaszos "vukvukvuk" kiáltással vagy visítozás próbálják felhívni magukra figyelmünket. Azonba e tekintetben nincs két egyforma róka, ugyanis mások épp a gazda közeledtére  kezdenek el hangoskodni.  

 

Jó szomszédi jogi kellemetlenségek

Aki rókát akar tartani az jobban teszi, ha már a kezdetektől fogva igyekszik mind lelkiekben, mind jogi tekintetben felkészülni egy esetleges feljelentésből fakadó kellemetlenségekre. Hazánkban ugyanis rókát tartani továbbra is meglehetősen szokatlan dolognak, egyesek szerint tabunak számít. Így hamar akadhat egy jóindulató szomszéd, egy kíváncsiskodó járókelő vagy egy túlbuzgó állatvédő aki megteszi azt a szívességet, hogy feljelent minket az önkormányzatnál, esetleg a helyi vadásztársaságnál. Az ilyen rosszindulatú furkálódásoknak súlyos következményei lehetnek, ha rókánk jogi helyzetét nem legalizáltuk.

Kategóriák