Sarki róka

Profile picture for user Vulpex
Sarki róka

A sarki rókák [Alopex (Vulpes) Lagopus] bolygónk leghidegebb területein élnek, kiválóan alkalmazkodtak a zord körülményekhez. Az alábbi cikkből megismerhetjük ezeket a gyönyörű sarkvidéki állatokat, és néhány érdekességet is meg lehet tudni róluk.

Elterjedtség, rendszertan

A sarki rókák [Alopex (Vulpes) Lagopus] bolygónk leghidegebb területein élnek: az Északi-sarkkör hideg, fátlan tundráinak elterjedt, őshonos ragadozó állatai. A sarkvidéki és mérsékelt hideg övi területeken mindenfelé megtalálhatóak, beleértve Grönland, Oroszország, Kanada és Alaszka külső (északi) területeit, de megtalálhatóak Izland és Skandinávia hegyvidéki területein is. A mérsékelt égövi területekről a sarkvidék felé haladva fokozatosan váltják fel a vörös rókákat.

Sarki róka elterjedtsége
Sarki róka elterjedtsége

A Kutyafélék (Canidae) családjába, a Rókák (Vulpini) nemzetségébe tartozó faj nemének (Alopex) egyetlen faja; egyes rendszertanok azonban a Vulpes (valódi rókák) nemébe sorolják, más róka fajok többségével együtt.

A sarki rókák nagyszerűen alkalmazkodtak az extrém hideg környezethez, erre utal latin nevük is: a "Lagopus" szó görög eredetű, jelentése "nyúllábú". Ezeknek az állatoknak ugyanis a talpuk is szőrös, mely akkor is melegen tartja a lábukat lényeges hőveszteség nélkül, amikor a havon vagy jégen járkálnak. Az "Alopex" szintén görög eredetű szó, jelentése "róka"; a Vulpes névmegjelölés ennek latin megfelelője.

Életterüknek megfelelően négy különböző alfajuk alakult ki (az izlandi, grönlandi, a Bering- és a Pribilof-szigeteken élő populációkból); a vadon élő sarki rókák között pedig két színváltozatot különböztethetünk meg (fehér és kék).

A sarki rókák külső megjelenése, adottságai és élemódja hasonló más rókafélékhez, például a vörös rókáéhoz; de a sarkvidéki környezethez való alkalmazkodás érdekében magymértékben specializálódtak.

Külső jegyek

A kifejlett sarki rókák testhossza általában 75-110 cm (ennek 30 százalékát farkuk teszi ki), magassága 25-30 cm, súlya 3-9 kg. Méretüket tekintve körülbelül egy nagyméretű házimacskának felelnek meg, tehát kisebbek, mint a vörös róka. A kanok általában nagyobbak a szukáknál. Testsúlyuk az évaszakok változásának megfelelően ingadozik, tehát nyáron a legkisebb, és télen a legnagyobb.

Szinte valamennyi külső jegyük az extrém hideg környezethez való alkalmazkodásról tanúskodik. Vastag és vízhatlan téli bundájának köszönhetően ez az állat a -50°C-t is képes átvészelni a hideg időszakban, és ebben jellegzetes, vastag farkuknak is jó hasznát veszik, amelyet egyfajta "sálként" használnak pihenés közben a nagy hidegben. (Farkuk nem csak ebben segíti őket, hanem az egyensúlyuk megtartásában is, például vadászat közben.) Az évszakok változásával nem csak bundájuk vastagsága, de a színe is megváltozik: a télen szinte hófehér, esetenként szürkés sávokkal díszített bunda nagyszerűen beleolvad a téli, havas környezetbe, a nyári időszak beköszöntével viszont fokozatosan szürkésbarnára változik, és a tipikus nyári tundra domináns színét veszi fel, így téve észrevétlenné viselőjét évszaktól függetlenül. Egy másik, kevésbé elterjedt színváltozatuk is létezik, a kékróka. Ezek bundája télen sötét szürkéskék, nyáron csokoládébarna, egyes alfajoknál világosabb szürkéskék színű. A kékrókák elterjedtsége az adott terület függvényében változik, van, ahol a sarkiróka populációnak csak néhány százalékában találjuk meg ezt a színváltozatot (pl. Kanada), és van, ahol majdnem a felében (pl. Grönland).

Fehér sarki róka, téli bunda
Fehér sarki róka, téli bunda
Fehér sarki róka, nyári bunda
Fehér sarki róka, nyári bunda
Sarkiróka, téli-nyári bunda átmenet (transition phase)
Sarkiróka, téli-nyári bunda átmenet (transition phase)

A lekerekített fül és forma, valamint a rövid végtagok nem véletlenek, ugyanis az állatnak így kisebb a környezettel érintkező testfelülete a térfogatához viszonyítva, ezáltal sokkal jobb hatásfokkal képes fenntartani a testhőmérsékletét. A sarki rókák szervezete nagy arányban képes eltárolni zsírt és más tápanyagokat hosszabb távra, így a nyári, táplálékban gazdag időszakokban gyűjtött, szervezetükben felhalmozott tartalékaikra támaszkodva jobban át tudják vészelni a téli, ínségesebb napokat. (Ez a fajta tartalékolási "stratégia" egyébként a vörös rókák esetében is jelen van, mivel mindkét faj esetében megfigyelhető, hogy testsúlyuk a téli időszakban a legnagyobb, míg a nyári időszakban a legkisebb).

Táplálkozás

Futó sarki róka
Futó sarki róka

A sarki rókák táplálkozásukat tekintve, a rókákra általában is jellemző módon, nem válogatósak. Táplálékuk java részt rágcsálókból (lemming, sarki nyúl, mókus ...) áll, emellett madarakat, tojásokat, dögöket is fogyasztanak, de nem vetik meg a növényi táplálékokat, gyümölcsöket sem. Opportunista ragadozókként a különböző területeken élő sarkiróka populációk étrendjében ezek aránya részben eltérhet, azonban legfontosabb táplálékukat mégis csak a kisrágcsálók, legfőképp a lemmingek jelentik, ilymódon ezen zsákmányállatok létszáma elsődlegesen határozza meg a sarki rókák számát is az adott területen. A sarkvidéken gyakran járnak jegesmedvék nyomában, fogyasztva annak zsákmányának maradékait. Vadászatkor alkalmazott módszereik nagyban hasonlítanak a vörös rókáéhoz, például mindketten éjszaka vadásznak, és ugyanúgy kapják el a hótakaró alatti rágcsálókat, kisebb állatokat, jellegzetes róka-ugrással áttörve a zsákmány feletti havat.

Életmód, szaporodás

Kék sarkiróka kölyök - (C) Mike Boylan
Kék sarkiróka kölyök - (C) Mike Boylan

A szaporodási időszak március-április hónapokra esik, ebben az időszakban keresnek párt a sarki rókák, és ekkor a legveszélyeztetebbek is, hiszen a nagy párkeresésben eszüket vesztve könnyebben kerülhetnek puskavégre, csapdába. A szuka 50-57 nap vemhesség után hozza világra általában 4-12 kölykét a kotorékban. A kotorék megválasztásánál igen elővigyázatosak, ezek általában száraz, homokos talajba, vagy gleccserek oldalába vájt üregek, melyek akár többszáz évesek is lehetnek, és általában több sarkiróka generációnak is adtak már otthont, számos bejárattal, komplex járatrendszerekkel.

A kölykök felnevelésében mindkét szülő aktívan részt vesz, amely igen nagy előfeszítést igényel részükről, hiszen a család táplálékigénye gyorsan a többszörösére emelkedik. A kölykök igen gyorsan fejlődnek, 3 hónapos korukra már teljesen önállóak, egy éves korukban érik el ivarérettséget. A sarki róka monogám állat, a párok gyakran a kölykök felnevelése után is együtt maradnak. Előfordul, hogy a kölykök felnőtté válva nem keresnek új területet maguknak, hanem a családdal maradva segítenek a következő generáció felnevelésében. Ilymódon kisebb-nagyobb sarkiróka kolóniák jöhetnek létre, amelyek tagjai - annak ellenére, hogy csoportban élnek - például továbbra is magányosan vadásznak. A sarki rókák általában 4-10 évig élnek.

Veszélyeztetett?

Kék sarkiróka nyári bundában
Kék sarkiróka nyári bundában

A sarki rókák létszámával kapcsolatban pontos statisztikák nem készültek. Megközelítőleg néhány százezer sarki róka él vadon, természetes élőhelyén. Bár létszámuk jelenleg stabilnak mondható, és a faj összességében nem veszélyeztetett, jövőjük mégis bizonytalan.

A különböző területeken élő populációk nagyságát, a sarki rókák állománysűrűségét (a vörös rókákhoz hasonlóan) döntően befolyásolja az adott terület jellege és eltartó képessége, a rendelkezésre álló táplálék mennyisége és a rivális fajok jelenléte. Az emberi tényező (vadászat; az ember állandó megtelepedése) szintén döntő tényező ebben, de a fajjal kapcsolatos védelmi intézkedéseknek köszönhetően ez mára már nem olyan jeletős, mint korábban volt.

A természetes tényezők közül a táplálék mennyisége csak az egyik, amely hatással van állománysűrűségükre az adott területen. A betegségek, például a vörös rókáknál is ismert veszettség, rühesség ennél a fajnál sem ismeretlenek, ahogyan a természetes ellenségek, ragadozók sem, mint például a farkas, jegesmedve, vagy akár a vörös róka.

A globális felmelegedés hatására a vörös rókák egyre inkább kiszorítják jelenlegi életterükről őket, emiatt például a Skandináviában élő sarkiróka populációt jelenleg kipusztulás fenyegeti. Az éghajlati zónák eltolódásával, a mérsékelt égöv folyamatos kiterjesztésével párhuzamosan a vörös rókák fokozatosan olyan helyeken is megjelennek, ahol eddig ezt a klíma nem tette lehetővé. Kíméletlenül üldözik a náluk kisebb, gyengébb róka fajt, addig, amíg a sarki rókák előbb-utóbb teljesen eltűnnek az adott területről. Emellett, a jégpáncél kiterjedése szintén hatással van az elterjedtségükre, hiszen azt is vadászterületükként használják, így azok eltűnésével életterük még tovább csökken. A hőmérséklet további emelkedésével valószínűleg további területekről fognak majd eltűnni, így a vadon élő sarkirókák sorsa teljesen bizonytalan.

Kék sarki róka - (C) S, Thomas Lewis - St. Louis Zoo
Kék sarki róka - (C) S, Thomas Lewis - St. Louis Zoo

A sarki rókákra az ember mindig is intezíven vadászott a bundájáért, emiatt sok területen kishíján teljesen kipusztultak. A XIX. századtól kezdve telepeken tenyésztik őket, amely a szőrmeipar számára jóval gazdaságosabb módszer, ezért a vadon élő sarki rókák számát ez már nem befolyásolja olyan mértékben. ("Szerencsére", a szőrmefarmoknak köszönhetően valószínűleg még akkor sem pusztulna ki teljesen ezen faj, ha valamilyen oknál fogva a vadon élő állomány idővel eltűnne.) Az emberlakta területeken azért is vadásznak rájuk, mert megkárosítják a haszonállat állományt.

Ennek ellenére állományuk stabil, nem veszélyeztetett faj. Ezen állatok kiváló alkalmazkodóképességgel rendelkeznek, és sokan közülük elszigetelt, nehezen megközelíthető helyen élnek, háborítatlanul. Emellett a sarki rókák védelmére számos intézkedést hoztak. Mindezen tényezők hozzájárultak ahhoz, hogy mostanra lekerülhettek a veszélyeztetett fajok listájáról.

Érdekességek

  • A sarki róka az egyetlen olyan kutyaféle, amely az évszaknak megfelelően változtatja bundája színét.
  • Egyszer Oroszországban megfigyelték, hogy egy sarkiróka szuka egyízben 22 kölyköt hozott a világra. Az egy alomból született kölykök számával így a sarkirókák tartják a rekordot az összes emlős vadállat közt.
  • A sarki róka házikedvencként való tartása külföldön, elsősorban Amerikában egyre elterjedtebb, a kölyköket tenyésztőktől lehet beszerezni. Bár hasonló tartási körülményeket igényel, mint a vörös róka, sok esetben nem annyira válik kezelhetővé, viselkedése még kevésbé kiszámíthatóbb. A tenyésztésük sem egyszerű, mivel nagyobb a kölyökpusztulás aránya, kannibalizmus is előfordulhat.
  • A sarki róka és a vörös róka mesterséges körülmények közt keresztezhető egymással, ennek a szőrmeiparban van jelentősége.

Források, ajánlott irodalom

Kategóriák