Veszettség (Rabies, Lyssa)

Profile picture for user Marcellus

A veszettség - avagy régiesen víziszony - a rókák talán leghirhedtebb megbetegedése.

Veszettség immunizáció figyelmeztetés
Veszettség immunizáció figyelmeztetés

Általánosságban

A veszettség kórokozója a Rhabdovírus családba és a Lyssavírus genusba tartozó Rabies vírus, amely minden emlős állatra - így az emberrre is - halálos. A vírussal való fertőződés a legtöbb esetben a veszett állat harapása által okozott seben keresztül, a fertőzött egyed nyálával történik. Azonban más kóbor vagy vadállat által okozott sérüléssel (pl. karmolás) is célszerű minél előbb orvoshoz fordulni. (Mindezek mellett egyes kutatók a száj nyálkahártyáján, illetve légúti úton való fertőződésről is beszámoltak, azonban erre csak olyan trópusi barlangokban van esély, ahol nagy denevér populációk élnek. Az ilyen helyeken tevékenykedő barlangászok a veszett denevérek által kilélegzett apró folyadékcseppektől fertőzödhetnek meg a vírussal.)

Európában, így hazánkban is az erdei veszettség jelenti a fő veszélyt, a vörös róka a legfontosabb hordozója. A veszett róka valódi természetével szöges ellentétben álló viselkedést mutat, ugyanis elveszti a félelemérzetét, illetve ha ráijesztenek, akkor ahelyett, hogy eliszkolna, gyakran elborult fejjel mindennek neki támad. Ez a viselkedés forma első sorban a betegség első napjaira jellemző, a mindenki által rettegettt habzó száj, csupán a végső fázisban jelenik meg. Ezen jelenség oka, a nyelésben fontos száj és gége izmok bénulása, a fertőzött állat nem tud nyelni és ebből fakadóan kiszárad. A száj habzás abból fakad, hogy a szervezet utolsó kétségbe esett próbálkozásában igen sűrű, viszkózus nyálat termel, amelyet az állat bénultásága miatt nem tud lenyelni. Végül a légzőizmok bénulása vagy a kiszáradás végez a magatehetetlen állattal. Egy veszett róka kb 4-7 napnál nem él tovább, és többnyire csak a betegség elején kóboról, utána elbújik az ódújában és ott éri a vég.

Van megoldás

Vörösbundás barátaink helyzete azonban ez elmúlt másfél évtizedben sokat javult, ugyanis 1995-ben hazánkban is megindult a róka-állomány, akkor már Nyugat-Európa szerte sikeres veszettség elleni vakcinázása. Az elkövetkezendő években a kampány lassan az egész ország területére kiterjedt. Sikerességét az Országos Epideomológiai Központ eredményei egyértelműen alátámasztják: évről-évre kevesebb veszett állatot jelentenek az országban. Sőt igen biztató módon az idei 2009-es évben mindösszesen egyetlen fertőzött egyedet jelentettek.

A vakcinázás az oltóanyag ehető csalétekbe való kihelyezésével történik. Ezek kihelyezését kezdetben, mikor még csak kísérleti jelleggel folyt a dolog, maguk az erdészek és a hivtatásos vadászok végezték a vakcinával kezelt füstöt kolbász formájában. (Ez nem vicc, a rókák is szerették a dolgot.) Manapság mivel a leendő terület jóval nagyobb, az oltóanyagot repülőgépről szórják ki húspogácsák formájában. Bizonyára mindenki találkozott már a tavasszal vagy ősszel a jellegzetes vörös színű rókás felragaszokkal az erdőben, melyek arra hívják fel a figyelmet, hogy ne érjünk az esetleges csalicsomagokhoz és ne hagyjuk, hogy a kutyánk megegye azokat.

A veszettségi adatok gyűjtése természetesen statisztikai úton történeik, ez alatt azt kell érteni, hogy a vadászok minden kb. negyed évben kilőnek adott számú rókát megyénként, és azokat elküldik Pestre kivizsgálásra. Tehát ezen adatok csupán olyan módon kezelendőek, mint más statisztikai adat.

Szelíd róka = veszett róka?

Szelíd, vagy veszett?
Szelíd, vagy veszett?

Talán kissé furán hangzik ez a kérdés, hiszen feljebb épp arról volt szó, hogy a veszett róka mintegy "megszelídül" és nem fél az embertől. Azonban igaz-e ez a megállapítás visszafelé is?

Tíz évvel ezelőtt még biztosan rámondhattuk volna, hogy igen, azonban napjainkban egészen más a helyzet: A városok terjesztkedésével és az erdős területek csökkenésével a rókák új élőhelyek és élelemforrások után kezdenek kutatni és sokszor azt éppen a városokban találják meg. Házánkban ugyan még csak most kezdenek megjelenni az első "városi rókák" , de nyugati államokban a jelenség korántsem újkeletű. (A Dunántúl számos városából jelentettek már fényes nappal az utcán kószáló rókákat és Buda külső utcáin is feltünedeznek.) A városba beköltöző rókák hozzászoknak az emberek közelségéhez és igazából nem érzik veszélyeztetve magukat általuk, továbbá a szemeteskukák mélye temérdek könnyen megszerezhető táplálékot rejt számukra. Egyes a "városi rókák" viselkedésével foglalkozó kutatók arról is beszámoltak, hogy a bőséges élelem forrásnak köszönhetően egyes urbanizálódott rókák egy év alatt esetenként akár két almot is felneveltek.

 

Veszett szürkeróka
Veszett szürkeróka

Mi a helyzet embereknél?

A vírus lappangási ideje nagymértékben függ attól, hogy mely testtájékon történt a vírussal való expozíció. Mindenesetre embernél átlagosan 16-60 napig terjedő időszakot jelent, de orvosilag legcélszerűbb 10 nappal számolni. (Egészen extrém helyzetben akár egy évig is elhúzodhat a lappangási idő.) Nagyon fontos, hogy minél előbb orvoshoz forduljunk, ha veszettség gyanús állattal kerültünk kapcsolatba, ugyanisa a kezelést még a tünetek jelentkezése előtt meg kell kezdeni. Ezt nevezik postexpozíciós oltássorozatnak, melynek keretében 3-4 dózist kapunk. Régebben sok orvos inkább kerülte az oltások beadását, ha a fertőződésnek kicsi volt a valszínűsége, ugyanis a régi típusú vakcináknak elég sok mellékhatása volt. A jelenleg forgalomban lévő oltóanyag sorozat már ezen mellékhatásoktól mentes és beadásuk nem jelent többlet kockázatot. Olyan emberek esetében, akik napi szinten kivannak téve a fertőződésveszélynek (állatorvosok, sintérek, vadászok, erdészek) ajánlatos az ún. preexpozíciós oltás sorozat felvétele. Ez az influenza oltáshoz hasonló védettséget jelent számukra kb. évig. (Ha esetleg ez idő alatt megtörténne a fertőződés általában elegendő plusz 1-2 oltás beadása.)

Azonban térjünk vissza a kezelés nélkül kialakuló jellegzetes tünetekhez, amelyeket hagyományosan három fázisba szokás osztani:

  • A prodromális (bevezető) szakaszban lehangoltság vagy izgatottság, álmatlanság, rossz étvágy, mérsékelt láz nyugtalanítják a beteget; olykor csapongó jókedv és a sebhely zsibbadása, fájdalmassága is mutatkozik. Ez az állapot 2-8 napig tarthat, de hiányozhat is úgy, hogy azonnal az izgatottság szakaszának jelenségei lépnek előtérbe.
  • Izgatottsági (dühöngési) szakasz: a lélegzet gyakori elakadása, nyelési görcsök. Erősebb fény, hang vagy a beteg arcába fúvás fájdalmas lélegzési és nyelési görcsöket válthat ki. Később ezek önként is és mind sűrűbben jelentkeznek, megfulladással fenyegetve a beteget. Ugyanezen szakaszban gyakoriak az őrjöngési rohamok, ezek csillapodásával a tiszta öntudat visszatér. E szakasz 1-3 napig tart és vége felé a láz folyton magasabb, a beteg állapota egyre kétségbeejtőbb, remeg, sokat nyáladzik, köp.
  • Bénulási szakasz: 2-18 óráig tart, az izgatottság szűnik, a görcsök elmúlnak, a nyelés javul, de a gyengeség fokozódik, a tagok bénulnak, az eszmélet elvész és a halál beáll. Sokszor már a második szakaszban hal meg a beteg, fulladás következtében.

Házi kedvencek, mint veszélyforrások

Végezetül néhány megjegyzést kutyákról és macskákról...

A kutyák esetében jól kidolgozott éves oltási program van veszettség ellen. Azonban sok gazda mégsem oltatja be kutyáját, holott kötelező lenne. Ez többnyire falun és város széli helyeken problémás, ahol a kutya kiszökve az rdőbe esetleg összeakadhat egy fertőzött rókával, vagy egy veszett kóborkutyával. (Falun legeltetett állatok (ló, tehen, juh) is megfertőződhettek ilyen módon) A kóborkutyák egyébként meglehetősen problémásak e téma tekintetében, ugyanis egy sajátos oltatlan sávot képeznek a városi eboltás és az erdei rókavakcinázás között. A kóbor kutyák értelemszerűen nem részesülnek az éves kötelező oltásban, de ugyanakkor mivel főként a város széli területekn, külső utcákban mozognak az erdőbe kihelyezett csalikból sem fogyasztanak.

A következő pár sor bizonyára sok embert meg fog döbbenteni, ugyanis arra szeretnék rávilágítani, hogy veszettség tekintetében nem is olyan biztos, hogy a rókák a legaggályosabb állatok. Egy közönséges házi macska sok tekintetben sokkal veszélyesebblehet, mint egy róka. Hogy miért, azt az alábbiakban igyekeztem összefoglalni:

  • A kutyákkal ellentétben a cicákat a legtöbb gazdi nem oltatja be veszettség ellen, mivel esetükben nincs államilag megszervezett oltás, vagyis az állatorvost külön meg kell keresni ez ügyben.
  • A macskák többnyire szabadon járhatnak-kellhetnek a ház körül. A kerítések sem jelentenek számukra kihívást, így a kutyákkal ellentétben messzire elkóborolhatnak
  • Természetük csak részben kiszámítható, a legváratlanabb pillanatokban 180 fokos fordulatot vehet viselkedésük (játék közben könnyen megkarmolhatnak vagy megharaphatnak minket, ha nem vigyázunk)
  • A macskák nyála már alapvetően sok kórokozót hordoz, többet mint egy egészséges kutya vagy róka esetében
  • Gyakoriak az egyes macskák közötti területei vagy szaporodási csatározások és ebből fakadóan a sérülések (vagyis a veszettség is könnyen terjedhet egyik állatról a másikra)
  • A veszett macska a rókával ellentétben nem "megszelídül" hanem támad, méghozzá igen veszélyes módon legtöbbször a fejet veszi célba. (Innen pár óra alatt az idegrendszerbe kerülhet a vírus)

Források

Kategóriák

Hozzászólások

Profile picture for user Vulpex

A veszettség megelőzhetó, ez tudjuk. De nem gyógyítható, legalábbis teljesen működő "gyógyszer" nincs erre. De mégis van egy módszer, amely bár csak a fertőzött emberek töredékének életét mentette meg, mégis ígéretes lehet. Találtam egy érdekes cikket, mely ezel foglalkozik:

http://www.origo.hu/egeszseg/20120927-a-legrettegettebb-betegseg-ma-mar…

A kulcsszó a Milwaukee-protokoll és a mesterséges kóma. A kutatók rájöttek, hogy ez segíthet. "A kezelőorvos azzal is tisztában volt, hogy az emberi immunrendszer védekezik a veszettség vírusa ellen, és feltételezte, hogy ha elegendő idő állna az immunrendszer rendelkezésére, ellentámadásba tudna lendülni a betegség ellen. Ezért azt a megoldást választotta, hogy az agyi aktivitást mesterséges kómával minimálisra csökkentette, hogy az immunrendszer időt nyerjen, és szerencsés esetben felülkerekedjen a kórokozón."

Pár éve egy hasonló esetet mutattak be a Discovery-n. Egy fiatal hölgyet, hogyan élte túl a veszettséget. Természetesen a dolgot csodával határosnak tartotta mindenki, de úgy tűnik, sikerült neki. Igaz, az idegrendszere teljesen tönkrement, tolókocsiba kényszerült, hónapokig sőt évekig rehabilitációra járt. ami nem túl jó. Viszont a módszer irányvonala jó. A fejlődő országok lakói közt még mindig pusztít ez a kór és megelőzésére nincsen módjuk.

A veszettség vírusa az idegsejteket támadja meg. Az akaratlan viselkedés és izomgörcs is annak a következménye, hogy megszűnik az idegsejtek közt a kommunikáció, az idegsejtek elpusztulnak. Némely tünete éppen ezért hasonmlít a pánikrohamokhoz. Ugyanis a szorongásos pánikzavar is azért jön létre, mert az idegsejtek között valamilyen oknál fogva nem megfelelő az ingerületátvivő anyag mennyisége. Nem kórokozó miatt, egyszerűen nem termel a szervezet annyit. Így alakul ki a pánikbetegség folytán gyakran dühroham, szívdobogás, légszomj, félelelem, agresszió és még számos más veszettséghez hasonló tünet.