Szerző Téma: Róka: Vadász, vagy áldozat?  (Megtekintve 2967 alkalommal)

Nem elérhető Vulpex

  • Administrator
  • Vén ravaszdi
  • *****
  • Hozzászólások: 328
  • fehéróka
    • VULPES Rókabarát Klub
Róka: Vadász, vagy áldozat?
« Dátum: 2011. Augusztus 26, 00:37:49 »
Magam részéről gyűlölöm a vadászatot. De ez nem azt jelenti, hogy elfogadhatatlannak tartom. Nem vetem meg, és a vadászokat sem, akik eme ősi sportágat űzik, amely az emberiséggel gyakorlatilag egyidős. Ugyanakkor én megfogdtam, hogy ilyesmiben sosem vennék részt. Nem nekem való.

Pár éve figyelem már az állatvédők és a vadászok csatáját. Elsősorban persze a "rókafrontot" követem figyelemmel, de mint rókaimádó, azt hiszem, ez érthető is. Próbálom megérteni mindkét "oldalt", eligazodni az érvek, ellenérvek és véget nem érő viták tengerében. Rájöttem, hogy a különösen nagy vitákban már nem az észérvek számítanak, sokkal inkább az indulatok: a két fél pedig túlságosan egyoldalúan gondolkodik ahhoz, hogy mindenben egyet értsenek.

Ezt a témát azért vetettem fel, hogy egy kicsit más szempontból vizsgáljuk meg a rókák, és általában a ragadozó állatok vadászatát. Ez most lehet, hogy furcsán fog hangozni tőlem, ugyanakkor van pár dolog, ami elgondolkodtat.

A vadászellenesek és állatvédők általában azért akadnak ki egy-egy vadászattal kapcsolatos cikken, képen, vagy videón, mert indulatokat és erős érzelmeket kelt bennük. Ugyanakkor egy olyan ember számára, aki egész életében vadászattal foglalkozott, ezek a dolgok nem sokkolóak, sőt, teljesen természetesek.

Engedjétek meg most, hogy gondolatmenetemet saját példámmal kezdjem:
Pár éve volt nálunk, a pincékben patkányírtás. Mindenki nagyon örült neki, persze én is. A patkány káros, megrág mindent, felmehet az emeletekre is, esetleg harap, betegségeket terjeszt. Teljesen természetes, hogy ha meglátnák egyet, agyontaposnám. Ugyanúgy agyontaposom a csótányt is, na és aztán. Na de mi az oka, hogy teljesen természetesnek tartom a patkányok és csúszómászók írtását, míg a rókák, aranysakálok, farkasok, esetleg kismacskák "írtását" viszont nem vagyok képes elfogadni? A válasz valószínűleg ezen állatok iránt érzett szimpátia. Egy patkánybolond valószínűleg a patkányok vagy egerek leölését tartaná elfogadhatatlannak. Ugyanezen okból, a "gazda", vagy "vadász" (> a szó szakmai értelmében véve) számára meg valószínűleg teljesen természetes az, ha a rókákat, esetleg a vadgazdaságba tévedt kóbor kutyákat "ritkítja", és nagyon furcsán nézne rám, ha azt mondanám neki, hogy ez borzasztó.

Az "állatvédők" akik leginkább vadász ellenesek, valószínűleg ebbe a hibába esnek. Ugye mennyivel könyebb sajnálni egy aranyos kimacskát vagy rókakölyköt, mint egy ronda varangyos békát?

No de görgessük tövább ezen témát. Már említettem nektek azt a riportot, amit pár éve egy vadásztársaság vezetőjével késuzítettek, és a Blikkben jelent meg. Tavasz révévn épp a rókák meg a kotorékozás téma volt aktuális (akkoriban robbant ki ez a dolog a sajtóban). Ugye jöttek az érvek és ellenérvek, hogy akkor most mennyire is állatkínzás, meg mivel okozunk nagyobb kárt, a kortorékozással vagy anélkül. Volt pár gondolatébresztő dolog benne.

Aki olvasta ezen fórumon a vadászos topicot, az tudja, mennyi érv és ellenérv hangzott el ott is. Viszont "a rókák védelmében" eddig mindig úgy tekintettünk ezen állatokra, mint a vadászat szenvedő alanyaira. Ez részben igaz rájuk, de nem kizárólagosan.

Nem vettük figyelembe azon tényt, hogy a róka nem csak "üldözött vad", hanem vadász is egyben. Ugyanúgy vadászik, mint azok az emberek, akik rá vadásznak. És nem mindig kíméletes a zsaákmányával, gondoljunk csak a kölykeit vadászni tanító rókaszukára, aki sebzett, ám élő zsákmányán tanítja kölykeit a gyilkolás művészetére. Nem vettük figyelembe azt sem, hogy a rókákra nem csak az ember, de elég sok más állat is vadászik. És ezek az állatok éppúgy nem bánnak mindig humánusan sem az áldozataikkal, mint az emberek. Ráadásul a ragadozók sok esetben más ragadozó fajokat is üldöznek, és nem azért, hogy megegyék őket, hanem mint rivális faj, kipusztítsák a területükről őket. A vörös róka is ugyanolyan ragadozó, a többi róka fajjal együtt, a nálánál gyengébbet elkapja és elpusztítja, míg a nálánál erősebbek meg rá vadásznak. A vörös róka minden kiírtására tett kísérlet ellenére is sikeres és elterjedt maradt, ha nem lenne az, valószínűleg védett állatként vigyáznának rá a vadászok és mindent megtennének a fennmaradásukért. Én legalábbis ezt feltételezem az igazi vadászokról.

A vadászat szükségképpen más lények halálával jár, ez van. A vadászatot nem az ember találta ki, és ragadozók az emberiség előtt, és valószínűleg az emberi faj eltűnése után is lesznek. De pillanatnyilag az ember az egyetlen, aki olyan fokú tudattal és tudással rendelkezik, hogy egyrészt ne legyen már rászorulva a vadászatra az életben maradásához, másrészt képes arra, hiogy vad állati ösztöneit elnyomva humánusan és gyorsan oltsa ki az állatok életét. Ugyanakkor aki vadászellenes, az nézzen körül a vadállatok világában, és ott is fog olyan borzasztó dologkat látni, állatok szenvedését és halálát, ami sokkal borzasztóbb ezen állatok számára, mint egy humánus vadász jól célzott lövése...
« Utoljára szerkesztve: 2011. Augusztus 26, 00:44:31 írta Vulpex »
Vulpex
"Look into his eyes and you will see the arctic lights..."

Nem elérhető mudibarát

  • VIP tag
  • Kisróka
  • *****
  • Hozzászólások: 59
Re:Róka: Vadász, vagy áldozat?
« Válasz #1 Dátum: 2011. Augusztus 30, 12:05:13 »
Elgondolkodtató, amit írtál. Én is "rókabolond" vagyok, talán egy nap fogok is tartani.
Én nem találok semmi kivetnivalót a vadászatban. Sőt, én is szeretném művelni ezt az ősi tevékenységet. Szerintem a Hobo együttes nagyon  szépen megfogalmazta, hogy mit is jelent annak lenni. Engedjétek meg, hogy idézzek:

"A Vadászat alapelvei

A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez.
Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel.
Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez.
A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását.
Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna."
Talán így kerülünk legközelebb a természethez. Vadászat során a részévé válunk. Nem kéne hagynunk, hogy az összes "állati ösztön" kihaljon belőlünk, mert akkor végleg eltávolodunk tőle.
A patkányos példához is hozzáfűznék valamit: én tartok patkányokat, szeretem őket, de ha vad patkányok járnak a kertben, nem szólok semmit, hanem hagyom, hogy kiirtsák őket, mert kárt tesznek. Nem menthetjük meg a világ összes állatát, és nem is kell.
Elég sok előítélet létezik a rókákról. De kit érdekel? Az ítéletek, amiket az emberek az állatokról hoznak, teljesen mellékesek.A róka a természetben figyelemreméltó tanár, amely mellékesen még az előítéleteiddel is szembesít.

Nem elérhető Marcellus

  • Administrator
  • Vén ravaszdi
  • *****
  • Hozzászólások: 401
  • Der Rotfuchs
Re:Róka: Vadász, vagy áldozat?
« Válasz #2 Dátum: 2011. Szeptember 01, 20:15:25 »
Nos valóban érdekes kérdés, hogy milyen alapon tekintünk valamilyen állatot károsnak vagy védendőenk. Amennyiben nem valami kihalás szélén álló fajról van szó, úgy véleményem szerint elég szubjektív természetű dilemmával állunk szemben. Például egyesek szerint a kutya a az egyetlen jó háziállat, mások a macskára mondják ugyanezt, holott van aki inkább hörcsögöt, kígyót vagy éppen patkányt tart házi kedvencként.  Ugyanez mondható el a negatív viszonyok oldaláról is. Szóval lényegében ez ugyanaz a probléma, mint, hogy van aki szereti az olivabogyót, más meg ki nem állhatja. Ebből fakadóan igazából nem is létezik jó válasz erre...

A felvetett téma második feléhez kapcsolódva tulajdonképpen ha jobban belegondolok a vadász-létforma igazából nem is áll túlságosan messze tőlem: Szabadidőm egy jelentős részét szívesen töltöm a természetben. Ezzel összefüggésben gyakran járok túrázni a hegyekbe, ahol könnyűszerrel megbírkózok 20-25 km-es távokkal is. Emellett kedvenc nyári hobbijaim közé tartozik a lovaglás is. Véleményem szerint lóháton még közelebb érezheti magát az ember a természethez, hiszen egy másik élőlénnyel teljes összhangban kell cselekednie. Végül, de nem utolsó sorban nagyapám révén, elég korán megismerkedtem a céllövészet érdekes sportjával is.

Amint látható elég sok dolog megvan bennem, ami a vadászat felé terelhetne, azonban néhány megfontolás mindezek ellenére határozottan visszatart ettől. A vad elejtésig - ha nem rókáról van szó - véleményem szerint még el is jutnék, de tudva, hogy a vadállatok milyen sokféle bakteriális vagy parazitás fertőzést hordozhatnak én mgam részéről nem szívesen nyúlnék a zsákmányhoz, azt pedig, hogy meg is egyem amit lőttem igazán elképzelhetetlennek tartom.  Így pedig nem sok értelmét látom az egész dolognak, főleg, hogy a vadásszá válás nem egyszerű és nem is olcsó mulatság. Ezért hát maradok inkább kedvenc fényképező gépemnél és inkább azzal durrogtatok...
 
The Foxy Whiskered Gentleman