A Fehérkereszt a kotorékozás ellen küzd

Profile picture for user Vulpex

Frissítve: A cikk alján szintén megtalálható egy bővebb beszámoló (Adobe Reader vagy más PDF olvasó szükséges a megnyitáshoz)

A Fehérkereszt Állatvédő Liga még hónapokkal ezelőtt indította útjára kezdeményezését, melynek célja a "fojtó kotorékozás", mint vadászati forma betiltása. Mi a baj a kotorékozással, és hol tart most ez a kezdeményezés? Az alábbi cikk a Fehérkereszt ingyenesen terjesztett lapjának ("Szeress és védj!") decemberi számában jelent meg, és a Liga engedélyével tesszük közzé az alábbiakban.


VUK VAGY FICKÓ?

Fehérkereszt kotorékozás

Idén októberben elhagyott bennünket Dargay Attila, nemzetközileg ismert magyar rajzfilmek alkotója. Munkái közül talán a Fekete István kisregényéből készült Vukot látták a legtöbben. A címszereplő rókakölyök „emberhangja”, Pogány Judit színművésznő az egyik kereskedelmi tévécsatornának így nyilatkozott az állatszeretetre nevelő alkotó óriás híres munkájáról: „Aki végignéz gyerekkorában egy ilyen anyagot, utána nem hiszem, hogy kiszúrja egy macskának a szemét!” Dargay Attila mesefiguráival generációkba igyekezett nevelni az állatok tiszteletét és szeretetét, játékos megható formában. Csakhogy a valóságban a kotorékeb, vagyis egy „Fickó” és a rókák, azaz sok kicsi „Vuk” küzdelme megosztja a társadalmat. A baromfi tolvaj és fácánpusztító vörös bundások ellen a legváltozatosabb formákat találják ki a magyar vadászok.

A kotorékozás hazánkban nem önálló vadászati mód! A vadászeb ugyanis nem lehet vadászeszköz – szemben a vadászlőfegyverrel, a vadászíjjal és a vadászmadárral –, hanem pusztán a vadász segítője. A róka és a borz ellen induló vadászok elvileg csak olyan kutyával hajthatják ki a várából (a kotorék járataiból) a szerencsétlen vadat, amelyik nem az ölésre specializálódott. Ez csak akkor lehetséges, ha a kotorékeb a kiképzése során egyáltalán nem érintkezik a műkotorékban az erre a célra beszerzett rókával. A vadászebekre vonatkozó Vadászati Alkalmassági Vizsgaszabályzat (VAV) elvileg garanciát nyújt arra, hogy kutya és róka között nem kerülhet sor tiltott állatviadalra a műkotorék vizsgán. Ám hiú ábránd azt hinni, hogy a kotorékebek tenyésztői azért árulják jó pénzért jószágaikat, hogy az csak „megmorogja” a vadat, és ne fojtsa le, akármilyen várban.

A Fehérkereszt Állatvédő Ligának bizonyítékai vannak arra, hogy Észak-Magyarországon – biztonsági emberekkel őrzött területen – élve fogást gyakorló „munkavizsgákat” tartanak, és erről a MEOÉ-nak is tudomása van. Az egész kotorékkérdést tisztázandó, alapítványunk 2009 júliusában részt vett az Országos Magyar Vadászkamara Kynológiai Szakbizottságának rendhagyó ülésén, ahol tulajdonképpen egy „kerekasztal” megbeszélés keretében tettem fel a következő kérdéseket: miért nincs a rókának kíméleti ideje kölyöknevelési időszakban; miért kell kotorékozással megoldani a túlszaporodási problémát; miért nem lehet élve befogással (csapdázással) és azt követő ivartalanítással csökkenteni a rókapopulációt? Felvetéseinkkel egyetértett az állatorvosi kamara részéről dr. Lorászkó Gábor, fáradozásainkat pedig részben támogatta a vadászkamarától Pomázi Ágoston. Az eredményeket viszont még nem látjuk, ugyanis együttműködési megállapodás az állatvédők és a vadászok között a mai napig nem született. A leginkább felháborító, hogy a környezetvédelmi minisztérium illetékese nem is találta olyan komolynak a problémát, hogy érdemben foglalkozzanak az üggyel!

Mi, állatvédők természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a természetben élő, egyébként betegségeket terjesztő vörös róka elpusztításának nemcsak a vadállomány, hanem a háziállatok és főleg az emberek egészségének megóvása is az indoka lehet. Azonban a rókák bizonyítható szerepe a veszettség vírusának terjesztésében, vagy nagy tömegű garázdálkodásuk a lakott területeken a XXI. századi Magyarországon statisztikai adatokkal nincs alátámasztva, és immunizálásuknak (veszettség elleni szerrel kezelt „húsgombóc” csalétkek szétterítése) a sikeressége további érvekkel szolgál a kotorékozás megszüntetése mellett. A Fehérkereszt ezt a vadászatot leplezett állatviadalnak tartja, ahol nemcsak a róka, hanem a vadászkutya is megsérülhet vagy elpusztulhat! A kotorékozás elég népszerű a magyar vadászok körében, mert olyan vadász is gyakorolhatja, akinek nincs vadászfegyvere (értsd: fegyvertartási engedélye) vagy egyébként ennek használatában valamiért korlátozott.

Alapítványunk állatvédelmi ombudsmanja, dr. Czerny Róbert – aki ha nagyritkán is, de vadászik! – legújabb könyvében azt írja, hogy az „ásós vadászat” (a róka kiásása) állatkínzás. Ilyenkor nem a kutya űzi ki a rókát a vadász puskája elé a kotorékból, hanem egyszerűen kiássák a vadat onnan. Visszatérve a VAV-hoz, sajnos a természetes kotorékban rendezett, föld alatti vadászati alkalmassági vizsga is engedélyezett hazánkban. De csak akkor, ha azt róka lakja, nem pedig olyan módon, hogy abba rókát helyeznek el. A kutyának a vizsgán a rókavár bejáratánál jeleznie kell a kotorék pillanatnyi állapotát: amely lehet lakatlan, járt és lakott. A lakott rókavárba „bele kell vágódnia” – így fogalmaz a VAV. A vizsgán csak egészséges, veszettség elleni védőoltásban részesített vad (róka) alkalmazható, amelynek az évente kétszeri vesztettség elleni oltását igazolni kell. A műkotorékban rendezett vizsgákat az illetékes állategészségügyi hatóságnak be kell jelenteni, valamint biztosítani kell az állatorvosi ügyeletet.

Hogy mi a megoldás? Mikor lehet majd a hazai kotorékvizsgákat állatvédelmi szempontból ellenőrizni? Amikor a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszter végre módosítja a mezőgazdasági haszonállatokat védő 32/1999-es rendeletét, amely – javaslatunk szerint – szabad bejárást fog engedni nekünk, civil állatvédőknek a hatósági állatvédelem képviselői mellett egy-egy állattartó telep megtekintéséhez. Ettől pedig egy karnyújtásnyira lesz a kotorékpályák legális (nem rejtett kamerás!) megfigyelésének lehetősége!

Szilágyi István
kurátor
Fehérkereszt Állatvédő Liga


További források

Kategóriák