"Rókás" kirándulás a Miskolci Állatkertbe

Profile picture for user Vulpex
MiskolcZOO logó

2010. július 11.-én ellátogattunk a Miskolci Állatkertbe, ahol lehetőségünk nyílt közelebbről is megismerkedni Tekergővel, az állatkert méltán népszerű és híres félszelíd rókájával.

A Miskolci Állatkert (korábbi nevén Vadaspark) közel 150 állatfaj több, mint 700 egyedének ad otthont. A nálunk őshonos, hazai állatfajok mellett számos egzotikus állatfajjal is találkozhat az ide látogató. Az 1983 óta működő állatkert a Csanyik-völgyben található, a Bükki Nemzeti Park közvetlen közelében.

Természetesen kedvenc "celeb-rókánk" mellett arra is bőven jutott időnk, hogy bejárjuk és megismerjük az Állatkert többi részét is, beleértve annak lakóit is. Megismerkedtünk és összebarátkoztunk néhány lelkes állatkerti dolgozóval, valamint a Diósgyőr Rádió egyik munkatársával is, akinek néhány nappal később - látogatásunk, és a VRK egy évvel ezelőtti létrejötte alkalmából - élő műsorban telefonos rádióinterjút is adtunk. Az alábbiakban olvasható a látogatásról szóló beszámolónk, melyben a "rókás" témák mellett igyekszünk általánosságban bemutatni magát az Állatkertet is, a Galériában pedig további fényképeket is találhatnak az érdeklődők.

Tekergő, érkezése után 1 héttel - (C) MiskolcZOO
Tekergő, érkezése után 1 héttel - (C) MiskolcZOO

"2006. tavaszán egy bükki erdei autóverseny megzavart egy – szájában egyhetes kölykét cipelő – nőstény rókát. Az állat ijedtében elengedte fogai közül kicsinyét, akit a verseny meggondolatlan szurkolói kezükbe vettek, így sajnos szagukat rajta hagyva már esélye sem lett volna arra, hogy anyja visszafogadja." - így kezdődik Tekergő, a félszelíd róka története, aki miután ilymódon elárvult, rövidesen az állatkert gondozásába került. Gondozóinak köszönhetően a kiskölyök szépen fejlődött és erősödött, de megszokta az emberek és kutyák közelségét, és nem félt tőlük, ezért nagyobb korára sem lehetett volna visszaengedni a természetbe már. Tekergő tehát az állatkert állandó lakója lett, és elsősorban "kézszelídsége" miatt vált népszerűvé a látogatók és gondozók közt.

Körülbelül egy évvel ezelőtt olvastunk róla, sőt, a Fórumunkban is foglalkoztunk vele, és bár Marcellus barátom már szeptemberben jövet-menet tett egy gyors "villámlátogatást" az állatkertben, nagy bánatunkra sajnos mégsem sikerült összehozni Tekergővel ezt a "találkozót". Tekergő ugyanis, bár viszonylag barátságos az emberekhez, nem igazán tudja elviselni a tömeget, és a látogatók állandó közelségét: ilyen helyzetben gyorsan bepánikol, és ezért többnyire a látogatóktól távol, az állatkert nyugisabb részén kapott helyet, így a sétákat, és néhány "alkalmi" látogatóját leszámítva többnyire magányosan éldegél.

Nemrégen azonban tervbe vettük, hogy bepótoljuk ezt a hiányt: régi álmunk volt már, hogy megismerkedhessünk "személyesen" is őkelmével. Amikor néhány héttel ezelőtt felvettük a kapcsolatot az Állatkerttel, hogy megszervezhessük a Tekergővel való találkozást, még mi sem számítottunk arra, hogy mennyire pozitívan állnak majd hozzánk. Az állatkert dolgozói nagyszerűen előkészítettek mindent, szívesen fogadtak minket, és mindenben rendelkezésünkre álltak; általuk sok érdekes dolgot és történetet ismerhettünk meg az Állatkertről, és annak lakóiról; azáltal pedig, hogy lehetővé tették számunkra a Tekergővel való "személyes" találkozást is, egy valóban nagyszerű és nem mindennapi élményben lehetett részünk!

Az Állatkertbe való érkezésünk után tehát egyből a "tárgyra tértünk", és első útunk rögtön Tekergő gondozóihoz vezetett, akik már vártak minket, és láthatóan készültek is, hiszen éppen rókasétáltatás zajlott. Bevallom, még sohasem vettem részt ilyenben, de kifejezetten tetszett a dolog - mindannyiunknak, és láthatóan Tekergőnek is. Bár ez a sétáltatást igazából nem lehetett volna a hagyományos kutyasétáltatáshoz hasonlítani, hiszen Tekergő nem kutya, és ezért nem is lehet úgy sétálni vele, mint egy kutyával. Ekkor értettük meg, hogy épp emiatt ragadt rá kezdetben a "Tekergő" név is, mert az első próbasétáltatások alkalmával őkelme erőszeretettel tekerte körbe pórázával a "szembejövő" fákat, kisebb-nagyobb bokrokat.

Tekergő séta (C) Marcellus/Rókabarát Klub
Tekergő séta (C) Marcellus/Rókabarát Klub
Tekergő séta (C) Marcellus/Rókabarát Klub
Tekergő séta (C) Marcellus/Rókabarát Klub
Tekergő séta (C) Marcellus/Rókabarát Klub
Tekergő séta (C) Marcellus/Rókabarát Klub

Ugyan korábban rengetegszer láttunk már vad rókákat, akár természetes, akár mesterséges környezetükben - egy igazi, szelidített rókával ennyire közel kerülni, megsimogatni, és vele együtt sétálni azonban egy teljesen más élményt jelentett számunkra. Emellett, a rókák szelídítése mindig is kedvenc témánk volt, főként abból a szempontból, hogy mennyire erős barátság, kötődés alakulhat ki ember és róka közt, és hát Tekergőt - mint élő példát - figyelve ebből is valós képet kaphattunk. A lényeg az apróbb részletekben rejtőzik, szoktuk mondani, és hát ahogyan figyeltük ennek a szelidített vadállatnak a viselkedését, az emberekhez való viszonyát, e közel egy óra alatt többet megismertünk erről, és egyáltalában a rókákról, mint korábban hónapok alatt. Sétánk közben pedig sok érdekességet megtudtunk róla még a gondozóktól: például hogy néhány embertől nem fél, de a tömegben bepánikol; vagy hogy étkezési szokásait tekintve nem válogatós, de furcsa "kedvencei" vannak (pl. Túró Rudi, kakaós csiga...) A Galériánkban hamarosan további képeket lehet megtekinteni Tekergőről.

Persze a többi állatot sem hanyagolhattuk el, ezért miután már eléggé "kitekergőztük" magunkat, figyelmünket az Állatkert egyéb látnivalói felé fordítottuk. Minthogy rókabarát klub vagyunk, először is az Állatkert többi, és elsősorban a rókák nemzetségéhez tartozó lakóira voltunk kiváncsiak. Meg is találtuk őket, a ragadozók az Állatkert legcsendesebb részén, leghátul kaptak helyet.

Miskolc rókák (C) Marcellus/Rókabarát Klub
MiskolcZOO rókák (C) Marcellus/Rókabarát Klub
Miskolc rókák (C) Marcellus/Rókabarát Klub
MiskolcZOO rókák (C) Marcellus/Rókabarát Klub

Persze, ők már nem bizonyltak olyan érdeklődőknek, mint azt már Marcellus korábbi látogatásakor is megállapítottuk: tipikus "hagyományos" rókák, úgyhogy közeledtünkre sem mutattak túl nagy aktivitást, sőt egyikük el is bújt nem sokkal utána. De azért kedveljük őket is, hiszen ők is csak rókából vannak. :)

Ha már a rókáknál tartunk, egyébként fontos megjegyezni, hogy az Állatkertnek már többször meggyűlt a baja a kívülről beszökdöső vad rókákkal; bár komolyabb problémát szerencsére eddig nem okoztak. Egyet leszámítva: Az állatkertnek korábban volt egy Kelep nevű félszelíd gólyája, aki egy időben gyakran tartózkodott a kifutóján kívül, a látogatók területén, főként éjszakánként. Sajnos azonban az egyik éjszaka valamilyen kintről betévedt vadállat megtámadta, és elpusztult. Valószínűleg rókák végeztek vele...

Persze, sok más, régen látott "ismerős" állat is feltűnt a kifutóban, akiket sikerült lencsevégre kapni. Farkasmániás olvasóink bizonyára örömmel értesülhetnek arról, hogy a Miskolci Állatkertben vannak farkasok is, akik kiválóan érzik magukat. :)

MiskolcZOO farkas (C) Marcellus/Rókabarát Klub
MiskolcZOO farkas (C) Marcellus/Rókabarát Klub
MiskolcZOO farkas (C) Marcellus/Rókabarát Klub
MiskolcZOO farkas (C) Marcellus/Rókabarát Klub

A vadmalacok közt tett körsétánk alkalmával rengeteget megtudhattunk ezekről az állatokról is. A nagy kedvenc egy Röfi nevű kan: rendkívül barátságos a gondozójával, aki már egész kicsi kora óta nevelgette, és Röfi életéről, a "gazdájával" való rendkívüli kapcsolatról még egy könyv is készült. (A könyv várható megjelenéséről még ugyan nincsenek információink, azonban beleolvasva elmondhatjuk, hogy mindenképp egy érdekes műről van szó, melynek segítségével kicsit más szemszögből is megismerhetjük ezeket az állatokat.)

Röfi a gondozójával (C) Kiss József/MiskolcZOO
Röfi a gondozójával (C) Kiss József/MiskolcZOO
Röfi a gondozójával (C) Kiss József/MiskolcZOO
Röfi a gondozójával (C) Kiss József/MiskolcZOO

Igaz, korábban is jártunk már más állatkertekben, de ez a miskolci nagy hatást tett ránk: az állatkert nagyon szépen ki van alakítva és karban van tartva; az állatok egészségesek, és látszik rajtuk, hogy valóban foglalkoznak velük. A sokakat lehangoló rácsokat sok helyütt eltüntették, és villanypásztorral, vagy átlátszó üvegfallal váltották ki, ahol csak lehetett; a kifutókban pedig az ismerős állatok mellett számunkra teljesen új és ismeretlen fajok képviselőit is láthattuk. A bejárathoz közel található mini-szoborpark szintén nagyon tetszett. Vasárnap délutáni időzítésünk ellenére egyébként egyáltalán nem kellett a látogatók sokaságától tartanunk (talán épp a kánikula miatt voltak kevesen), ez azonban méginkább hangulatossá tette az Állatkertben tett sétánkat: a csendes, és békés környezet teljesen magával ragadott minket, és mialatt az Állatkert legnagyobb részét bejártuk, észre sem vettük, mennyire elszaladt az idő... Az Állatkert területe egyébként kapcsolódik a Bükki Nemzeti Parkhoz (amelyből már oda- és viszaútunk során is kaphattunk egy kis "kóstolót"), így aki arrafelé jár, és éppen természetet lenne járni kedve, az sem fog unatkozni: be kell vallanom, nem is emlékszem, mikor jártam ennyire szép helyen: a táj egyszerűen gyönyörű, ha szavakkal akarnám kifejezni, talán a "vadregényes" jelző illene rá a legjobban.

Összefoglalva: A felmerült kezdeti kisebb-nagyobb "akadályok" ellenére nagyszerűen sikerült megszervezni ezt a "kirándulásunkat". Külön köszönet az Állatkert dolgozóinak, és a Diósgyőr Rádió munkatársának, hogy rendelkezésünkre álltak, támogatták kezdeményezésünket, valamint hogy lehetővé tették számunkra ezt a találkozót,  és ezáltal egy nagyszerű élménnyel lehettünk gazdagabbak, melyet sosem fogunk felejteni. Bízunk benne, hogy mindez egy hosszú barátság kezdete, és még biztosan fogunk találkozni. :)

Kapcsolódó weboldalak

Hozzászólások